4. nap: Gondolattérkép, zene, múzeum az oktatásban és pub vacsora

Elmaradtam a napokkal, mert olyan sok minden történik, hogy nehéz már éjjel írni. A telefotofonon is nehéz szerkeszteni. Hová jutott a világ?! És még mindig nincsenek telepesek a Holdon. Nem is értem. A The Corrs unplugged segít nekem ma az ihletben.
Az ittlétünk és a tanultak tudatosítása érdekében gondolattérképet készítettünk 3-as csoportokban. Mi készítettük a legegyszerűbbet, nem csináltunk leágazásokat. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy mindhármunk angoltudása fejlesztésre szorul. Mivel én bírtam felfogni a feladatot, olyan lett, amilyet a 2. osztályosokkal is készítettem idén. :D

A mai nap a múzeumi foglalkozásokhoz akart ötletet adni, ezért megkaptuk ezt a diát:

Pontosabban az tanteremben a bikát láttuk csak. Jól megfigyeltük, majd igaz-hamis kérdésekre kellett válaszolni. Ha igaz állni kellett, hamisnál ülni. Majd ellenőrzés, nagyarázat. (Cooper: Separeted but not divorced, Beane Museum, Canterbury) A következő feladatban egy festmény kitakart részletét kellett befejezni, a magunk elképzelése szerint. Ebéd után szedtük a sátorfánkat és elmentünk a Beane Múzeumba. Ez az ingyenes városi múzeum. Itt mindenki megkereste a kiegészített festménye hogyan is mutat valójában.

Ez itt az enyém, ahol jól benéztük a legelőt tengernek mindannyian, akik ezt a képet kaptuk. A múzeumot úgy jártuk be, hogy A4-es fotókat kaptunk tárgyak részleteiről, amiket meg kellett keresni. Minden fotó színes, laminált volt. Magyar köziktatásban, pardon közoktatásban mikor lehet 50 db színes laminált A4-es fotóval készülni egy múzeumlátogatásra? Csak úgy kérdem.

Nagyon jó fotókiállítás is volt a 60-as, 70-es évek angoljairól. Megnéztem kétszer.

Majd elfelejtettem: Marthaval délelőtt a dalok felhasználását a nyelvtanításban is tanultuk a saját bőrünkön, sok vicces feladattal. Ezt majd kreatívan átültetem a saját tantárgyaimra.

Este a csoport a Dolphin pubba ment fish and chipset enni és Ale-t inni. A többit fedje jótékony homály.

3. nap 4 elragadó előadó

Ma egy nagyon szép metafórával érzékeltette Stefi, mivel foglalkozik egy pedagógus. Mindenki választott egy lufit, amit felfújt. Ezután úgy kellett felfelé ütögetni a lufit, hogy minél inkább fenn maradjanak. Amelyik leesett azt már lenn kellett hagyni. Ezután körbe ültünk, és Stefi megkérdezte, mit jelentenek a lufik. Természetesen a tanulókat jelentették. Egyik sem volt egyforma se színre, se formára. (Érdekes volt látnom, hogy az én lufim volt a legnagyobb.) Aztán meg kellett, hogy értsük a játékból az következik, ahhoz, hogy mindenki szárnyaljon, együttműködésre van szükség. Azóta a lufik szimbolizálják a csoportunkat.

Tanultunk még nagyon sok agytornát, köztük olyanokat amiket én is használok. Ezt örömmel láttam. Foglalkoztunk még a Howard Gardner-féle 8 intelligencia területtel (logikai, nyelvi, zenei, vizuális, testi, tetmészeti, interperszonális, intraperszonális) és az 5 tanulási területtel (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés).  Mindezt csupa-csupa gyakorlati példákon keresztül. Szóval sokat mozogtunk.
Itt vannak azok a zsenik, akik jelképezik a nyolc intelligencia területet balról jobbra:
Einstein: logikai, Gandi: interperszonális, Freud: intraperszonális, Mozart: zenei, Shakespeare: nyelvi, Wright: testi, Darwin: természeti, Monet: vizuális. :)

Ezt követően a költészettel kapcsolatos foglalkozást egy vendég előadó tartotta. 3 hasznos gyakorlatot tanultam tőle. Hogy csináljunk a nevünkből verset, hogyan írjunk 9 szóval verset, és hogyan írjunk ún. Stem poems-et (virágszár vers). Szenzációs gyakorlatok. Ideírom a 9 szavas szabadversünket, amit Dianával alkottunk:

Sun.

Warm day.

I fell asleep.

Missed lesson.

Punishment.

A du.-i fakultatív órám drámajáték volt. Lehengerlő tanár, szuper gyakorlatok, elküldi emailben. 

Az esti különórám pedig arról szólt, hogy mit jelent az angolság, és hogy történt meg a Brexit. Ebből persze sok mindent nem értettem pontosan, de a skót előadót nézni is öröm volt. Jóformán stand-up comedyt csinált. Szép jó éjszakát!

2. nap: Időzavar

Kiváló ágyam van, remekül aludtam. Reggel 7-kor keltem, kényelmesen elkészültem. A konyhában még arra is volt időnk, hogy két lengyel kollégával Ferenc pápa látogatásáról, és a modernkori népvándorlásról beszélgessünk. (Nem szeretem a migráns szót használni a magyarban, mert olyan negatív tartalma lett, mintha egy apagyilkost egy vérfetrőzővel kereszteznék, ennél meg árnyaltabb a kép.) Elmondásuk szerint Ferenc pápa látogatása során végig erről a helyzetről beszélt, és a menekültek befogadásáról. Szóval lengyel kollégáim meg vannak hökkenve a nyitott határokon. Számukra bizarr, hogy vannak olyan emberek, akik illegálisan dolgoznak, papírok, személyi nélkül évekig Nyugat-Európában, mígnem Lengyelországba jutva lefülelik őket. Szerintük Ferenc pápa teljesen ok., klassz.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy megnyitnák a lehetőséget a nem katolikus hitű bevándorlóknak. Rossz tapasztalataik vannak az orosz-csecsen háború idején menekültekkel. Ez nagyon érdekes kérdés. Az én tavalyi tapasztalatom az volt Exeterben, hogy a lengyel bevándorlókról hasonlóan megosztott véleménnyel voltak az angolok, pedig ők katolikusok. Volt olyan lengyel kolléga, aki szerint a túravezetőnk kifejezetten  nem szimpatizál azzal aki lengyel.  Mondjuk volt, hogy valóban utalt arra: túl sokan vannak. Érdekesen működnek az előítéletek.

Tehát a reggeli eszmecsere után a suliban bemelegítő gyakorlatokat tanultunk, majd az osztálytermi nyelvezetet, ill. az ide tartozó phrasal werbs-eket. Szintén nem frontálisan. Kiscsoportokban, de előtte betűrendbe kellett leülnünk, nehogy azzal legyünk, akivel tegnap megbarátkoztunk. Közben mindenféle kreatív feladat is van, ami miatt már ilyen szép a termünk:

A legszebb "a" az enyém. :)

Sajnos du. hiába iratkoztam be 4-től plusz órára, ami az ADHD-s gyerekekről szólt, elnéztem az időt és hazajöttem fél 4-kor gondolva, hogy van időm. 5-re mentem vissza. Nem tudom miért.  Jenő persze most mosolyog a bajsza alatt, hiszen én az idővel ilyen sajátos kapcsolatban vagyok. Azt gondolom fregoliként nyújthatom, minden belefér. Arra jó volt ez a délután, hogy beszélgessek Gerlével, megírjam az elmúlt két nap bejegyzését nyugalmasan, Mozartot hallgatva.

Ami ma még fontos volt számomra, hogy a Maslow-féle szükséglet piramist felépítettük a diákokra nézve az osztályteremben: 1. Fizikai szükségletek, 2. Biztonság, 3. Szeretet, 4. Önbecsülés, 5. Dicséret és bátorítás. Végül egy Vigotszkij idézet a fenti képről, ami az én sántikáló fordításomban így hangzik: Az a gyerek, aki ma még csak támogatással tudja megcsinálni, holnap megoldja egyedül. Köszönöm a figyelmet!

Első nap az iskolában

Találkozó és iskolába kísérés után egy nagy előadóban üdvözölt minket a Pilgrims igazgatója. Narancssárga díszzsebkendőben, hozzáillő sálban és háromrészes öltönyben, szélesen gesztikulálva. Nagyon szívélyesen és lelkesítően beszélt. Minden nációt felkért arra, hogy mutassa meg magát. Tulajdonképpen az egész földkerekségről vannak itt tanárok és diákok. A táraink bemutatása után már mindenki a csoportjával ment tovább. Az én tárom az általános iskolai módszertan kuzuson Stefi. Dél-Afrikából származik, szőke. Szenzációs nő. Elmúlt 60, de 20 évesekre jellemző energiával tartja az órákat. Minden nap 3x1,5 órát tart ő. Az angol nyelv tanításához tanulunk tanításmódszertant, de az ötletek minden tantárgyhoz felhasználhatók. 13-an vagyunk és rajtam kívül csak egy kolléga nem tanít angolt. Nagyon jól érzem magam a csoportban. Az angoltanárok többsége természetesen jobban beszél nálam, de akadnak olyanok is akik nem. Örültem, hogy nem én vagyok a legügyetlenebb. Stefi nagyon lassan, szép kiejtéssel beszél, meglepetésemre tudom követni az órákat. Sokkal inkàbb, pl. mint tavaly. Sok-sok olyan játékot játszunk, amik egy-egy képesség vagy tanulási egység begyakorlására alkalmasak. Olyanokat  amik egyszerre több érzékszervet mozgatnak meg, hogy az új ismeret minél jobban beépüljön. Szóval Stefi és az ő személyisége egy tündérmese.

A csoportban 5 spanyol, 2 holland, 1 bolgár, 2 szlovák és 2 kínai kolléga van. Közülük egy a férfi, hozva a szokásos átlagot. A csoport szuper. A szünetekben is együtt mentünk ki.

Az egyetemi campus területe olyan, mint a filmeken. Egy városrész, mindenfelé jövő-menő, fűben, padokon üldögélő diákokkal.
Az egyetemi épületek között boltok, éttermek, kávézók, óriás könyvtár, szabadidőközpont, kollégiumok.

A rendes kurzusom 9-15.30-ig tart. Utána 4-től és 8-tól is fel lehet iratkozni órákra. Ezek szintén 90 percesek. Ma fel is iratkoztam 4-től a művészetek az oktatásban témájúra, amit szintén Stefi tartott.

8-tól pedig egy a vicc az oktatásban témájúra is elmentem. Félve. A bolgár csoporttársam és Stefi győzött meg, hogy menjek csak, ne aggódjak.
Ezt egy Fehér Judit nevű magyar előadó tartotta. Itt erősen kapaszkodnom kellett, nem mindig értettem mindent, ennek ellenére hasznos ötlet volt látni, hogyan lehet használni a vicceket a tanításban. Még azt is megtanultuk, hogyan kell angolul felvezetni a viccet. Megmondom őszintén, magyarul sem vagyok jó viccmesélő. De leírok ide egyet:

Judge: Guilty. 10 days or 200 dollars. Convict: I will take 200 dollars.

Na jó, egy másikat is:
-Do you sell dog's meat?
-Only if they can pay.

:)