2. nap: Időzavar

Kiváló ágyam van, remekül aludtam. Reggel 7-kor keltem, kényelmesen elkészültem. A konyhában még arra is volt időnk, hogy két lengyel kollégával Ferenc pápa látogatásáról, és a modernkori népvándorlásról beszélgessünk. (Nem szeretem a migráns szót használni a magyarban, mert olyan negatív tartalma lett, mintha egy apagyilkost egy vérfetrőzővel kereszteznék, ennél meg árnyaltabb a kép.) Elmondásuk szerint Ferenc pápa látogatása során végig erről a helyzetről beszélt, és a menekültek befogadásáról. Szóval lengyel kollégáim meg vannak hökkenve a nyitott határokon. Számukra bizarr, hogy vannak olyan emberek, akik illegálisan dolgoznak, papírok, személyi nélkül évekig Nyugat-Európában, mígnem Lengyelországba jutva lefülelik őket. Szerintük Ferenc pápa teljesen ok., klassz.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy megnyitnák a lehetőséget a nem katolikus hitű bevándorlóknak. Rossz tapasztalataik vannak az orosz-csecsen háború idején menekültekkel. Ez nagyon érdekes kérdés. Az én tavalyi tapasztalatom az volt Exeterben, hogy a lengyel bevándorlókról hasonlóan megosztott véleménnyel voltak az angolok, pedig ők katolikusok. Volt olyan lengyel kolléga, aki szerint a túravezetőnk kifejezetten  nem szimpatizál azzal aki lengyel.  Mondjuk volt, hogy valóban utalt arra: túl sokan vannak. Érdekesen működnek az előítéletek.

Tehát a reggeli eszmecsere után a suliban bemelegítő gyakorlatokat tanultunk, majd az osztálytermi nyelvezetet, ill. az ide tartozó phrasal werbs-eket. Szintén nem frontálisan. Kiscsoportokban, de előtte betűrendbe kellett leülnünk, nehogy azzal legyünk, akivel tegnap megbarátkoztunk. Közben mindenféle kreatív feladat is van, ami miatt már ilyen szép a termünk:

A legszebb "a" az enyém. :)

Sajnos du. hiába iratkoztam be 4-től plusz órára, ami az ADHD-s gyerekekről szólt, elnéztem az időt és hazajöttem fél 4-kor gondolva, hogy van időm. 5-re mentem vissza. Nem tudom miért.  Jenő persze most mosolyog a bajsza alatt, hiszen én az idővel ilyen sajátos kapcsolatban vagyok. Azt gondolom fregoliként nyújthatom, minden belefér. Arra jó volt ez a délután, hogy beszélgessek Gerlével, megírjam az elmúlt két nap bejegyzését nyugalmasan, Mozartot hallgatva.

Ami ma még fontos volt számomra, hogy a Maslow-féle szükséglet piramist felépítettük a diákokra nézve az osztályteremben: 1. Fizikai szükségletek, 2. Biztonság, 3. Szeretet, 4. Önbecsülés, 5. Dicséret és bátorítás. Végül egy Vigotszkij idézet a fenti képről, ami az én sántikáló fordításomban így hangzik: Az a gyerek, aki ma még csak támogatással tudja megcsinálni, holnap megoldja egyedül. Köszönöm a figyelmet!