A Szabó lányok

Wells

Wells és Bath. Egész napos utazás volt az IPC szervezésében. Valamilyen oknál fogva a busz tele volt legyekkel. Annyi volt, hogy úgy tűnt, ott keltek ki. Sebajj, mert az időjárás ma kegyes volt hozzánk. Az úton Roger az utazásai során talált, viccesen elhibázott angol feliratokkal szórakoztatott minket. Amit biztosan megértettem, azt most leírom. Római hotel: Ladies, leave your clothes here please and enjoy your afternoon.

Másfél órányira Exetertől meg is érkeztünk Wells-be. Ez egy lenyűgöző kisváros egy gyönyörű katedrálissal. A meseszép katedrális a XII. században épült. 400 szobor van rajta, de sajnos nagy részük arcát a puritánok itt is szétverték a XVII. században. VIII. Henrik is nagy templompusztító volt, ő 800 komplett katedrálist, apátságot, kisebb-nagyobb templomot veretett szét. A Monty Python Repülő cirkusza óta tudjuk, hogy ebben a korban az emberek a menyországot harsonaszóval képzelték el. Az épület nyugati felén, a központi Jézus szobor alatt egy tucat mélyedés van kihagyva a harsonásoknak. De csak a harsonákat lehetett kidugni a lyukakon, maga a harsonás a fal mögött maradt. A katedrális órája 1390 óta működik. A negyed órákat is mutatja és elüti. Ilyenkor kicsit muzsikál, és két lovag szaladgál körbe körbe a tetején.

Cathedral Wells
Felül Jézus, alatta a szentek sora, és azok alatt a harsonalyukak

Nagy kórusa volt a katedrálisnak. Olyan nagy, hogy a kórus tagjainak lakásokat építettek 1363-ban. Ez a legrégebbi folyamatosan lakott utca Európában.

A kórus egyik fele. A másik fele a hátam mögött.

Az utcán éppen szombati vásár volt, egy utcai zenész francia sanzonokat játszott tangóharmónikán, a nap ragyogott, és mindenki boldogan sétált.

Wells-i vásár

Bath-ba kis további utazás után érkeztünk meg. Lánykori kedvenc kosztümös filmjeim közepe volt Bath. Igazán kiváncsi voltam rá, milyen is az a hely, ahol az úri közönség táncolt szezonban a XVIII-XIX. században. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy ma már ódon. A legtöbb kollégának nem is tetszett. Én ki nem hagytam volna, hiszen végre eljuthattam egy helyre, ahol megemlékeznek Jane Austin-ról. Ő Brightonnal szemben Bath-ot preferálta, ha már fürdőhely. Nagy elegáns, sárga bath-i kőből épített paloták sorakoznak mindenfelé. A fürdő is palotának néz ki. 300 évvel ezelőtt ez a sok kőház, köztük a lekövezett utcák tényleg kuriózumnak számíthattak. Az épületsorok között tisztán tartott, lekövezett utakkal rendelkező parkokban lehetett sétálni, és kipletykálni másokat. Csakis arisztokratikus szellemességgel. Ma már diákok és kirándulócsoportok hada lepi el a szép zöld gyepet.

Bath Spa

Egy palota a sok közül a sorban

A Bath Abbey-t 1499-ben alapították, a lerombolt katedrális helyén (1090) Szóval régi. Az apátságban előadást tartott a kórus, de sajnos nem lehetett ma fotózni. A túrát meg 1 perc híján lekéstük, így nem tudtuk megmászni az apátság 212 lépcsőfokát a toronyba. Meglepően volt magyar nyelvű prospektus. Alig hittem a szememnek. Ebből megtudtam, hogy az apátság egy plébániatemplom, ami egy monostor nagytemploma volt, míg a katedrális a püspök hatáskörébe tartozó egyházmegye központja. Kivülről nem sok különbséget látni egy katedrális és egy apátság között.

Bath Abbey

És rajongásom tárgya: Jane Austen, aki értelmes nőként, egy agyonszabályozott korban a szellemességet használta szelepként a korlátoltság ellen. 5 évet töltött összesen Bath-ban különböző időközönként. Annyi idősen halt meg, mint amennyi én vagyok most. Mély tiszteletem.