16-08-2015

Ez a napló az elkövetkező két hétben nem a Szabó lányok főzéséről, sokkal inkább egy félig Szabó, de már nem is lány utazásáról fog szólni: Szabó anyu blog.  A bejegyzéseim dokumentálják az elnyert Erasmus+ ösztöndíj két hetét.  A kurzus célja, hogy fejlődjek az angol nyelvtudásomban. A kurzus helye: Exeter UK, International Project Centre. A kurzus neve: Better English for Teachers.

Ma éjjel 2.10-kor keltem, a taxi háromra jött értem. A taxissal remekül eleszélgettünk, leginkább a Fülig Jimmy és társai-szerű Rejtő minőségű esetekről, mert mindig éjjel taxizik. Mivel az utóbbi 20 évben még a szülőszobában sem voltam egyedül, némi aggodalommal álltam az út elé. Csomag, check-in, security háromszög után rájöttem, hogy a telefonom csak félig töltődött fel, hiszen az éjszaka közepén elindultam. Az utolsó útlevél ellenőrzésnél megkérdeztem hol tudom tölteni, így aztán indulás előtt sikerült 51 %-ra feltöltenem, ami azt jelentette, hogy ha kapcsolatban akartam maradni az utam végéig a családommal, akkor ki kellett kapcsolnom a telefont. Ferihegyről felszálltunk egyenesen a Budapestet elérő viharba. Liftezünk föl-alá felszállás közben vagy negyed órát. Mellettem kettővel egy fiatal nő elsírta magát, a mellette ülő idegenek tartották benne a lelket. Ilyen erős légörvényben még nem utaztam. Tényeleg ijesztő volt a tudat, hogy a gépnek fölfelé kellene szállnia, de mintha  lefelé zuhanna. Legalábbis a gyomrom így érezte. Később már sima ügy volt az út. Lutonba érkezve hamar sikerült megszerezni a bőröndömet. A busz transzfer már nem volt annyira triviális. Itt már beszélnem kellett angolul, hogy megtudjam honnan indulok. A Heathrow Bus Center szintén nagyon átlátható volt. Itt csak az okozott egy kis fejtörést, hogy arra számítottam, hogy a buszra Exeter lesz írva, és nem Thornton. Az út hosszú volt a maga négy órájával. Szerencsére  nálam volt Dragomán György Fehér király c. könyve. (Épp tegnap olvastam, hogy filmet szeretnének készíteni belőle, de nagy nemzetközi produkciót.) A buszon sikerült leülnöm egy bécsi kolléga mellé, akit Barbarának hívnak, kémia-mikrobiológia szakos tanár, és szintén Exeterbe jött CLIL képzésre. Ő szintén aggódott az angolja miatt. Ezen is és a busz szagán is együtt szenvedtünk. Sajnos a buszon v.mi nem volt rendben a Wc szellőztetésével, és rendkívüli pöcegödör szag lett, ha v.ki használta. A legénység kinyomott ilyenkor egy fél flakon wc-illatosítót, hogy a pöce szag után, a rózsaillatba haljunk bele. Hrrr....

Az exeteri busz állomáson várt rám a kedves pár, akihez jöttem. Kocsival hazavittek, isteni vacsorát kaptam. Beszélgettünk vagy 4 órát. Behi iráni származású, az édesapja eltünt amikor Behi gyerek volt, az akkori bizonytalan politikai helyzetben, majd anyukájával kivándoroltak Iránból. Ő is ismeri a Phersepolis c. képregényt, ami pont erről az időszakról szól. Ő egy nemzetközi önkétes segélyszervezetben dolgozik. William ír, nem angol, és a foglalkozása asztalos. Van egy fia, aki Svédországban él, és aki nagyon szeret pillangóhorgászni. (Ez nem a lepkefogás.) William és Behi Dél-Amerikában ismerkedtek meg. William éppen annál a segélyszervezetnél végzett önkéntes munkát, ahol Behi dolgozik. Az Amazonas mentén éltek 7 évig, a fotók lenyűgözőek az ottlétükről. Tavaly jöttek vissza Angliába, hogy Behi megírja a témában a disszertációját. Ha Behi ledoktorál, akkor szeretnének 3 hónapra visszamenni Iránba. Idén ezért is házasodtak össze, hogy az utazásuk könnyebb legyen. Azt mondta Behi, hogy Iránba nem hangzik jól a lánykori neve. 

A Csilla kollégám által javasolt nemzetiszínű szalaggal felpántlikázott Betyár desszert a profi dizájnjával szuper ötlet volt. Köszi Csilla! Örültek neki, mikor átadtam és megköszöntem a kedves fogadtatást. 

Végül itt egy fotó a szobámról. Jó éjszakát!